A vasfüggöny Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája, egyben azoknak a politikai döntéseknek, rendelkezéseknek, valamint az ezeket megvalósító műszaki megoldásoknak a gyűjtőfogalma, amelyekkel a keleti országok népességének nyugatra irányuló szabad mozgását (és szökését) kívánták fizikailag is megakadályozni.
Maga a kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, és ha bárki hozzáért vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön.
A Szovjetunió felbomlása során a vasfüggöny is gyorsan megszüntetésre és elbontásra került, néhány helyen hagytak csak meg párméteres szakaszokat, a hidegháború emlékműveként.
A vasfüggöny magyar szakaszának lebontása
A rendszer az 1980-as évek végére elavult, az esetek kétharmadában már vadállatok vagy eső miatt is riasztotta a határőröket.
A felújítás százmilliós költséget jelentett volna, hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni.
A határőrség ezért már 1987-ben javasolta a megszüntetését.
Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-i ülésén elfogadta a kerítés megszüntetését. Március 3-án Németh Miklós miniszterelnök egy találkozón kérdezte meg Gorbacsovtól, hogy mit fog tenni, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt, de a szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés nem érdekelte, és hozzátette, hogy 1956 nem ismétlődik meg.
A bontást Rajkánál kezdték meg, mert ott az osztrákok és a közelben állomásozó szovjet hadseregcsoport is jól látták, hogy mi történik.
Május 2-án több tucat nyugati újságírónak jelentették be a helyszínen, hogy Magyarország elkezdi lebontani a határzárat. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt vágta át az egyik utolsó szakaszt.Erről már a New York Times is beszámolt.
Az augusztus 19-i páneurópai piknik volt az utolsó lépés a teljes határnyitás előtt, de mivel a több száz kelet-német állampolgár átszökésére sem érkezett semmilyen reakció a szovjet vezetéstől, szeptember 10-én a magyar kormány hivatalosan is megnyitotta a határt.
Visszatekintés
1989-ben mi magyarok voltunk azok, akik megkezdtük a kerítés lebontását. Akkor nemet mondtunk a keleti diktatúrának, és igent a nyugati demokráciának. Manapság, 30 évvel később már inkább rácsapjuk az ajtót a Nyugatra, a fejlődésre, a szabadságra, és kinyitunk egy másikat Keletnek, a rezsimeknek, az elnyomásnak.