A carnevale szó a „carne” (latin) „hústól” szóból és a „levare”, vagy „vale” (latin), azaz az „elhagyni”, illetve „búcsúzom/~isten veled” szavakból eredeztethető. Legegyszerűbben úgy fordítható, hogy „búcsúzás a hústól”.
A carneval eredete más nézetek szerint a “carrus navalis”-ra vezethető vissza, ami hajókocsit jelent. Ezt a Dionüszosz ünnepekkel hozták kapcsolatba, hiszen az istenség ünnepein a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység, s bőség szimbólumát.
Ez az eredetmagyarázat valószínűleg téves, ugyanis a “carrus”=kocsi szó az olasz nyelvben minden esetben megőrizte a két “r”-es alakot, a carneval szót pedig egyik későbbi változatában sem írják két r-rel.
Hogyan került Magyarországra?
Hazánkban a karnevál eredetileg a „a farsang farka” nevű, farsangi időszak jelmezes, táncos mulatsága volt. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó időszak utolsó három napja volt, ami nagy mulatságok közepette zajlott.
Valójában a szó magyaros értelemben ősi télbúcsúztatót, tavaszköszöntő jelmezes, táncos népünnepélyt jelenti, amelyet beiktattak a vallási ünnepek közé.
Ebből adódik, hogy a karnevált, mint hagyományos elnevezést időnként és helyenként helytelenül használják, hiszen rengetegszer a tavaszi, nyári, vagy őszi fesztiválokra is rábittyesztik. A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg, szóval ilyen szempontból érthető is a névzavar.
Egyébként híres karneválok között tartják számon a brazil riói karnevált, az olasz velencei karnevál, és az Egyesült Államok-beli new-orleansi karnevál is. Magyarországon is számos neves példa van jelen, ilyen a mohácsi busójárás, a debreceni Virágkarnevál, és természetesen a szombathelyi Savaria Karnevál is.
