A közvélemény-kutatásról

Ahogy közelednek az Európai Parlamenti, majd az önkormányzati választások, egyre több helyen fogják a pártok (és választók) figyelni a közvélemény-kutatási eredményeket. Például a Fidesz nagyarányú támogatását látva sokakban felmerül, hogy “de hát ezek mennyire valósak?”, illetve hogy “engem senki sem kérdezett!”.

Lássuk hát, hogy zajlik egy ilyen felmérés, és vajon mennyire pontosak.

Ezek a közvélemény-kutatások mind mintavételezéseken alapulnak; ezek lehetnek telefonos, vagy akár online alapúak is, a személyes megkeresés manapság már elég ritka. Ez azért van, mert mindenkire kiterjedő teljes körű vizsgálat egyszerűen nem lehetséges: ésszerűtlenül sokáig tartana, értelmetlenül sok erőforrást igényelne és megfizethetetlenül drága is lenne. Ezért muszáj, hogy kiválasszunk olyanokat, akiket megszólítunk. De hogyan?

Az az alapelv, hogy a populáció minden elemének, minden egyes tagjának egyenlő eséllyel kell rendelkeznie arra, hogy a mintába kerüljön, és ennek a mintának pontosan kell tükröznie az “alapsokaságnak” a vizsgált szempontok szerinti jellemzőit, összetételét, variabilitását. Vagyis minden életkorú, élethelyzetű embert bele kell venni a mintába.
Persze fontos, hogy a minta mindig csak az adott sokaságra vonatkoztatva nyújt valós információkat. Ha például egy városban a szülőket vezetékes telefonon kérdezzük meg az iskolával való elégedettségükről, adataink csak a vezetékes telefonnal rendelkező háztartásokra fog vonatkozni; nem pedig az összes szülőre.

Politikai mintavételezésre amúgy 1000 vagy 2000 főt szoktak megkérdezni, az eredmények pedig 2-3 százalékpontos hibahatárral kezelendőek. Ez azt jelenti, hogy a kutatás révén nyert adatok a teljes mintára vonatkoztatva legfeljebb ennyivel térnek el attól az eredménytől, amit akkor kapnánk, ha a kutatás során a populáció minden egyes tagját megvizsgálnánk.

Összefoglalva, a tapasztalatok szerint ezek a kutatások elég pontosak, de legalábbis a tendenciákat remekül képesek megmutatni. És attól még, hogy valakit sosem kérdeznek meg, biztosak lehetünk abban, hogy nagyon hasonló korú és életkörülményű egyének már meg lettek szólítva a kutatás témájában.

fotó: Idea Intézet