Avagy a Goebbels-i propaganda nyomában
Paul Joseph Goebbels német politikus volt, és egyben Adolf Hitler náci Németországának propagandaminisztere 1933 és 1945 között. A rezsim kevés diplomás értelmiségi vezetője közé tartozott, akinek gátlástalan propagandatevékenysége a második világháború után világszerte fogalommá vált.
Goebbels mint propagandista a hihető hazugságok és az időzítés mestere volt. A teljes sajtóra kiterjesztette hatalmát, minden híradást, újságot, rádiót kontroll alatt tartott. A II. világháború kezdetekor betiltották az ellenzéki és külföldi adások hallgatását, emellett viszont rendkívül aktívan sugározták – sokszor álcázott formában, más név alatt – saját propagandájukat.
Az igazság és a tények csak annyi szerepet játszottak híradásaiban, hogy kerülte a könnyen cáfolható hazugságok alkalmazását, az összetettebb, gondolkodást kívánókat (amelyek természetesen az ő nézeteit “tükrözték”) viszont gátlástalanul terjesztette. Tömegpropagandájában sikeresen keltett hisztériát, például a Reichstag felgyújtása után. Emellett viszont ügyesen nagyította fel a sikereket, amik tényszerűen apróság voltak csupán, dicsőségként beállítva.
Propagandája gyakran közvetlenül szolgálta a birodalom külpolitikai céljait, és csak másodsorban célozta a hazai lakosságot. Igyekezet téveszméket kelteni Németország szándékai iránt. Hatalmas kampányokat szervezett a német sérelmek ürügyén (Ausztria, Szudéta-vidék, Danzig). Az 1939-es lengyelországi hadjárat után Goebbels totálissá tette a németországi média feletti ellenőrzését is.
A propagandaminisztérium a meghódított országokban azonnal átvette a helyi műsorszóró szervek irányítását, és elkezdte saját propagandája sugárzását, lehetőleg a korábban is tevékenykedő bemondókkal, hogy ezzel is növeljék a lakosság előtt szavahihetőségüket.
A minisztérium nemcsak a hírek tartalmát tartotta szoros ellenőrzés alatt, hanem még azt is, hogy milyen zenei műsorokat adjanak le a rádiókban. Ezáltal szép lassan az egész kultúrára kiterjesztette kézi irányítását.
A háború kései szakaszában aztán, mikor már vesztésre álltak a németek, 80%-ra növelte a rádióadásokban és a filmekben a könnyű szórakoztatás arányát, és a direkt propaganda aránya 20%-ra csökkent.
Goebbels korának számos technikai vívmányát, újítását gyorsan propagandája szolgálatába állította. A hatalomra jutás előtti kampányokban is nagy szerepet kaptak már a technikai eszközök, például – a nagyiparosok egy részének bőkezű támogatásai segítségével – repülőkkel, kitűnő gépkocsikkal szelték az országot a kampánygyűlésekre igyekvő náci vezetők, akik eközben azt sugallták: a nép gyermekei.
A hatalom megszerzése után fontos eszközzé vált a rendszeres heti filmhíradó, amelyet akkoriban egy héten át minden moziban, minden film előtt levetítettek. A cél egyszerű volt: minél többször ugyanazt a hazugságot sugározni, így előbb-utóbb el fogják azt hinni az emberek.
A világháború elvesztésével, Hitler öngyilkossága után Goebbels május 1-én végrehajtotta egyetlen hivatalos kancellári intézkedését: utasította Hans Krebs vezérkari főnököt, hogy fehér zászló alatt kezdjen tárgyalásokat Vaszilij Ivanovics Csujkov altábornaggyal, a már Berlinben harcoló szovjet 8. gárdahadsereg parancsnokával a tűzszünet feltételeiről. Mivel a szövetségesek már évekkel korábban megegyeztek abban, hogy a feltétel nélküli megadásig harcolnak, e tárgyalás eredménytelen maradt.
Goebbels aznap este Helmut Kunz SS-orvossal morfiuminjekciót adatott hat gyermekének, majd amikor öntudatlanok lettek, ciánkapszulát törtek össze a szájukban. Ezután Goebbels és felesége a kancellária kertjében öngyilkosságot követett el.