Hegyen át, völgyön át

Mivel turista egyesületünkben egyre többen értük (érjük) meg, hogy nyugalomba vonulhassunk, elhatároztuk, hogy a hétvégi túrák mellett, még egy napot a szabadban való mozgással töltünk. Erre pillanatnyilag a szerdai nap tűnik a legmegfelelőbbnek. Túráink kiindulópontja legtöbbször Kőszeg, mert Szombathelyről ez e legkönnyebben megközelíthető starthely. Február 20-án is a kőszegi vasútállomásról vágtunk neki 23 kilométeresre tervezett túránknak. Most egy kevésbé felkapott útvonalat jártunk be. A városból kiérve az Andalgón indultunk el Rőtfalva felé. Az Andalgó nevéhez méltóan, egy nagyon kellemes, egyáltalán nem megerőltető sétaút, a Gyöngyös-patak mellett. A határ lezárásáig sokan használták ezt az ösvényt. Sokszor jártak itt szerelmesek, túrázni vágyók, de sok munkás is ezen érkezett a nemezgyárhoz, sőt a csempészek egyik legkedveltebb útvonala volt.

Valaha ez volt a legrövidebb út a szomszéd faluba. Aztán a háború után egészen a rendszerváltásig határőrök „vigyáztak rá”, hogy nehogy bárki is átjuthasson a bűnös, kapitalista Ausztriába. Szerencsére ma ismét lehet erre kirándulni. A Kálváriára vezető út és az Andalgó találkozásánál látható annak a bunkernek a bejárata, ahol 1944. december 6. és 1945. március 18. között a szent koronát és a koronázási jelvényeket őrizték, majd innen szállították tovább Ausztria felé.

Kivételesen nem mentünk be a központba, hanem a Gyöngyös patak mentén haladva értük el Rőtfalvát. Így különleges élményben lehetett részünk, megcsodálhattunk egy épségben maradt második világháborús bunkert.

Innen aztán Liebing falucskán keresztül sétáltunk el egy csodálatos kirándulóhelyre, amely csodálatos kincseket rejt. Ezek Burgenland különösen látványos legidősebb és legvastagabb fái, a 350 éves hatalmas szelídgesztenyefák, melyek között egy majdnem tíz méter átmérőjű példány is fellelhető. A monda szerint a faóriások kisugárzásukkal rendkívül pozitív hatást fejtenek ki az emberi szervezetre. Az ide látogatók az utca zajától távol élvezhetik a természet nyugalmát és szépségét. Mielőtt elérnénk a parkba érdemes néhány pillantást vetnünk a falucska házaira is. Gyönyörűen karbantartott templomot, rendezett házsorokat láthatunk. Ez a szemet gyönyörködtető rendezettség az egész környékre jellemző.

A falut elhagyva egy gyönyörű, panorámás úton közelítettük meg az ősgesztenyést, melyet sok-sok asztal és pad kihelyezése tett még kellemesebbé.
Itt aztán terülj-terülj asztalkámat rendeztünk, volt minden mi szem-szájnak ingere. Később kiderült, hogy kicsit kevesebb finomságot kellett volna elfogyasztanunk. Jól kipihentük magunkat mielőtt nekiindultunk az emelkedőnek. Hámor falu felett jelzetlen utakon kínlódtuk fel magunkat a Zeiger-nyeregig. Erdészeti és túracsomópont a Tábor-hegy lábánál, ahonnan turista- vagy egyéb erdészeti úton öt irányban indulhatunk tovább (Szikla-forráson keresztül Stájer-házak, Hétforrás, Kereszt-kúti Erdei Pihenő, Vörös-kereszt és Tábor-hegy). Szörnyű élmény volt, az ősgesztenyés után, ami itt fogadott bennünk. A pihenőhely környéke letarolva, a bükk fák törzsei halomba rakva.

Menekülőre fogtuk és meg sem álltunk a Vöröskeresztig. Az ötméretes tölgyfa övezte, 1984-ben emelt vörösre festett kereszt a hegység egyik talán legfontosabb turista- és erdészeti csomópontja, hiszen innen szintén öt irányba indulnak a forgalomtól elzárt erdészeti utak (4 közülük aszfaltozott), valamint több fontos turistajelzés is itt ágazik el, illetve érinti a pihenőhelyként kialakított helyet.

Mire idáig elértünk kellőképpen elfáradtunk és meg is éheztünk. Időnk volt még bőven, ezért előszedtük a maradékokat és mindent elpusztítottunk. Aztán könnyű kis ereszkedő után tértünk be Velembe. Mivel még a busz indulásáig volt cirka 40 percünk nem hagytuk ki a Pittyest sem. Természetesen még nagyon sok érdekes pontot érintettünk, sok helyről nyílott szép kilátás (bár, sajnos nem volt elég tiszta). Egy ilyen kis élménybeszámolóba minden nem férhet bele, ezért most csak a számomra is új élményekről, látványosságokról írtam. Remélem, sikerült többek érdeklődését felkelteni a túrázás, kirándulás iránt!

Somkuthy Klára