A szombathelyi vár

Sok szombathelyi nem is tudja, hogy itt egykor vár állott; ráadásul egy olyan erődítmény, amely még a török kalandozások ellen is biztonságos menedéket nyújtott. Emlékét azonban mára már elmosta a történelem sodrása.

Maga a vár nem meglepő módon a római Savaria IV. században épült helytartói palotájából fejlődött ki. Először a Nyugat-Dunántúlt elfoglaló Frank Birodalom sabariai grófjai, majd a honfoglalás és a kereszténység átvétele után a magyar királyok szombathelyi várnagyai fejlesztették, és építették tovább. Valamikor a XII. század végén királyi adományból került a győri püspökök birtokába, akik az idő folyamán többször is korszerűsítették. Utolsó nagy átépítésére a XV. században került sor, ezt követően már csak a tűzfegyverek elleni hatékonyabb védekezés érdekében bővítették.

A vár két részből állt: a kerek alaprajzú belső várból, benne a palotával, amely a győri püspök itteni rezidenciája volt, és a külső várból, amely gazdasági célokat szolgált. Ez utóbbiban voltak a különféle raktárak, istállók, ólak, pincék, konyhakertek, de itt állt egyebek mellett az iskola is. Legjelentősebb épülete azonban a Szűz Mária-vártemplom volt, körülötte a temetővel. E templomban lelt otthonra 1578-ban a vasvári társaskáptalan testülete, amikor a török veszély miatt gazdag levéltárukkal együtt el kellett hagyniuk az eredeti megyeszékhelyt, Vasvárt.

A XVIII. századra a szombathelyi vár viszont már olyan rossz állapotba került, hogy az 1777-ben megalapított új szombathelyi egyházmegye első püspöke nemsokára a lebontása mellett döntött; építőanyagát ezért széthordták. Ennek nagyobb részét 1791-ben az új székesegyház alapjaiba építették be, az eredeti vár maradványai pedig lassan feledésbe merültek. A földig rombolt épület alapfalaira csak másfél évszázaddal később, 1938-ban bukkantak rá ismét.

A hajdan volt erősségre ma már mindössze egy utcanév (a Várköz), a püspöki palota „püspökvár” elnevezése és a Romkertben látható néhány falmaradvány emlékeztet.

fotó: varak.hu