Avagy néhány érdekesség az ókori katonaságról
A Savaria Karneválon hagyományosan felvonulnak a római légiók mintájára szerveződött hagyományőrzők is. Az eredeti bandériumokról viszont sokan alig tudnak valamit. Pedig nagyon érdekes lehetett a római katonák élete.
Az elképzeléseink szerint a római katona erős, nagy teherbírású férfi, és ez valóban így is volt. A folyamatos kiképzés miatt havonta háromszor, 30 kiló teherrel kellett 30 kilométert teljesíteniük, mindezt részben futva. A napi menet általában 7 óra hosszat tartott. A római seregek emiatt “éles helyzetben” elképesztő sebességgel voltak képesek a komplett infrastruktúrájukkal együtt mozgatni.
A menetelő sereg 3 részre tagolódott, előhad (agmen primum), derékhad (agmen medium) és utóvéd (agmen novissimum). Mindig olyan rendben meneteltek, hogy abból könnyen felvehessék a harci alakzatot.
Naponta kétszer volt étkezés a légióban: volt egy reggeli (prandium), és a délutáni/esti főétkezés (cena). Az étkezések mindig pontos napirend szerint rendezetten és pontos időbeosztás alapján voltak előírva, a tápanyag bőséges kellett, hogy legyen, és biztonsági okokból csak a táborban kerülhetett sor rá. Amennyiben tervezett módon bocsátkoztak harcba, úgy a harc előtt is közvetlenül étkeztek, függetlenül a máskor megszokott napirendtől.
„A görögök táborverésnél azt tartják a legfontosabbnak, hogy a természettől fogva védett helyeket válasszák ki, […] így a természet adta körülményeket és alaprajzot kénytelenek követni, és magának a tábornak a beosztását is a helyi adottságokhoz kell alakítaniuk. Ennek következménye, hogy senki sem tudja biztosan előre sem a saját, sem az alakulata helyét. A rómaiak azonban az árokásás fáradalmait és mindazt, ami ezzel együtt jár, szívesen vállalják az áttekinthetőség kedvéért, és azért, hogy a tábor alaprajza mindig egységes, állandó és mindenki számára ismert legyen.”
Polybios
A római légiósok főként vagyonos polgárok voltak, mert saját zsoldjukból kellett megvenniük felszerelésüket; a hadsereg csak az élelmezésről gondoskodott.
„A gyalogos fegyverzete mellpáncél és sisak, és mindkét oldalán szálfegyver. A fővezér környezetébe beosztott gyalogosok lándzsát és kerek pajzsot viselnek, a többiek felszerelése dárda és hosszúkás kard, fűrész, kosár, ásó, fejsze, ezen felül szíj, sarló, lánc és háromnapi élelem, úgyhogy a gyalogosok majdnem olyan nehéz poggyászt visznek, mint a teherhordó állatok.”
A római katonának egyébként saját magával szemben 3 fő kötelessége volt:
- folyamatos edzéssel olyan erősnek tartani a testét, amennyire csak lehetséges
- jó állapotban kellett tartani a fegyverzetét
- váratlan esetekben képes legyen megoldani a saját élelmezését (vagyis legyen nála mindig elegendő élelmiszer).
A tűzifát (lignum) megkülönböztették a tábor építéséhez szükséges fától (materia), és még ezek begyűjtésére is külön szavuk volt (lignari és materiari).
Az összes faigény akkora volt, hogy amikor egy légió hosszabb ideig táborozott le, akkor ott még mai szemmel is komoly erdőirtást végeztek. Josephus például megemlékezik róla, hogy Jeruzsálem négy hónapig tartó ostrománál a római hadsereg a város körüli 15 kilométeres körzetben minden létező faanyagot felhasznált, komplett kiirtva ezzel minden környékbeli erdőt és fát.